Műköröm alapanyagok a történelem során
Napjainkban, amikor szinte pillanatok alatt a kívánt színt és formát körmeinkre varázsolhatja a műkörmös, talán nem is gondolnánk, hogy a szakmának és a körmök ápoltabbá, igényesebbé tételének története több ezer évre nyúlik vissza.
A nagyon régi leletek is arról tanúskodnak, hogy az emberek igyekeztek a sérült, hiányos körmeiket pótolni, méghozzá csont vagy fa felhasználásával. Természetesen az idő múlásával a rekonstrukciós jelleg helyett az esztétika került előtérbe, és ápolt, színezett, és persze minél feltűnőbb körmöket szerettek volna az előkelő réteg tagjai viselni. Számukra volt ugyanis kiváltság kezdetben a manikűr ilyen formája. Legtöbbször ásványokat, vagy a növények színezőanyagait használták erre a célra, és a hatalmas méretekkel jólétüket, gazdagságukat is szimbolizálni akarták. Nem történt ez másként az ókori Egyiptomban sem, ahol az aranyból készült pótkörmök voltak elterjedtek a fáraók körében. A szépségéről híres Kleopátra például porcelánporral is megpróbálkozott, ezt egyfajta ragasztóra emlékeztető anyaggal rögzítette körmein, tehát a műköröm alapanyagok elődei már akkoriban is ismertek voltak. A szakma fejlődésének érdekessége, hogy az ókori római és görög kultúrákban kezdetben csak a férfiak foglalkoztak azzal, hogy körmeiket manikűrözzék, és lábaik pedikűrözésére is fokozott figyelmet fordítottak, olyannyira, hogy ezekre a feladatokra külön rabszolgákat tartottak. A leginkább elterjedt műköröm alapanyagok ekkoriban a henna, az ezüst és arany színezék voltak. A kínai kultúrában olyan műköröm alapanyagokat használtak fel, mint a zselatin, a méhviasz, vagy a tojásfehérje. Ismert, hogy az egyes dinasztiák tagjai csak rájuk jellemző módon színezték körmeiket, így a Ming dinasztia a fekete és vörös színről volt ismert. A felsoroltakon túl selymet és rizspapírt is felhasználtak a manikűr során, és hasonlóan az egyiptomi trendekhez, itt is bevált a porcelánpor. Míg a középkorban teljesen elsorvadt a szakma, addig a reneszánsz idején fellendült, és a nőkkel együtt a férfiak is festették, díszítették körmeiket. Lassan megjelentek az olyan körömápolásra szolgáló eszközök, mint a reszelő, vagy a körömágyápoló. A ma is ismert körömlakkok elődje Henry Ford nevéhez fűződik, ugyanis az autóműhelyében használatos autófestékek szolgáltak a gyártás alapjául. Az iparosodást követően a nőknek az a rétege, amely gyárakban dolgozott, a koszos körmök elkerülésére fehérre festették a körmeik végét. Ez tulajdonképpen a mai francia manikűr alapja.
